Virágpor

 

Az apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nem csak a méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek, a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne. Egyben az apiterápiás termékek legjelentősebb vitaminforrása is. Serkenti az anyagcserefolyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot

 

 

 

mhkehyr2_copy

Méhkenyér

A méhkenyér a sötét virágporos-mézes lépek szétvágásával nyert savanykás, édeskés, kellemes csemege. Ha naponta fél teáskanálnyi darabkát addig rágunk, míg csak a viasz marad vissza, sokat teszünk immunrendszerünk védelméért. Erősítő hatása mellett a méhkenyér hatékony gyulladáscsökkentő, továbbá gátolja a sejtburjánzást.

 

Fermentált virágpép, magas K vitamin koncentrációval, és könnyen emészthető vas, cink és magnézium tartalommal. Viszonylag ritkán kapható.

A növények portokairól gyűjtött friss virágport a méhek előszeretettel a sötét színű, több éves lépekben helyezik el, mégpedig legtöbbször azokban a lépekben, melyek a fiasításos mellett vannak, ritkábban a fiasításos lépekben. Mikor a természetben sok a virágpor vagy az anya a petézését csökkenti valamilyen oknál fogva, előfordulhat, hogy a méhek a fészket meghordják virágporral, és ezzel blokkolják az anya terjeszkedését. A virágporszemcséket a méhek közvetlen a sejtekbe rakják, azt fejükkel oly mértékig összenyomkodják, hogy levegő ne maradjon a szemcsék között. Mindaddig töltik a sejtet, míg a sejt 2/3-áig megtelik.

 

A virágpor az elraktározás pillanatában, semmiben sem különbözik a virágporgyűjtőn összegyűjtött virágportól.

A lépekben történő elhelyezés után a méhek által hozzáadott anyagok, mikroorganizmusok, a fészekben uralkodó 33-35 C fokos meleg következtében, amihez az elraktározás módja is hozzájárul, méhkenyérré alakul.

A virágpornak a lépekben való elhelyezésekor a méhek nem veszik figyelembe a virágpor származását, úgy, hogy ugyanabban a sejtben különböző színű virágporszemcsék foglalnak helyet. A virágpor csomócskák alkotásával elkezdődő és a kaptárban a lépek sejtjeiben folytatódó számos biokémiai folyamat következtében a méhkenyér sokkal értékesebb, mint maga a virágpor, ami a tulajdonképpeni méhkenyeret alkotja.

 

A méhkenyér a következő átalakuláson megy keresztül:

  • Virágporszemcsék csírázóképességét a méhek rágómirigyeinek váladéka 1-2 nap alatt megszünteti,
  • A nádcukor fokozatosan egymolekulás cukrokká alakul,
  • Az egyszerű cukrok, bizonyos erjesztők hatása alatt, részben tejsavvá alakulnak,
  • Emelkedik a „K” vitamin tartalom,
  • Emelkedik azon virágporszemcséknek a száma, amelyeknél a beltartalom áttörte a virágporszemcse külső burkát.

 

A „méhkenyeret” akkor tartják érettnek, amikor mindezek a folyamatok végleg befejeződnek.

Ezek szerint a természetes produktum értékesebb, mint maga a virágpor, mégpedig azért, mert különféle virágporszemcséket, több egyszerű cukorféleséget, több „K” vitamint, több olyan virágporszemcsét tartalmaz, melyek beltartalma a szervezet számára könnyebben hasznosítható, magasabb a savtartalma, ami a tartósításnál és az anyagcsere-egyensúly fenntartásánál nagyon fontos tényező.

Eddig végzett kísérletekben elért kiváló eredményei alapján a kezelést kísérletképpen az embergyógyászatban is alkalmazták.

 

Gyógyhatása: Kétféle gyógyszert használtak: az egyiket belső, a másikat külső kezelésre. A gyógyszereket öreg lépek, propolisz és természetes oldószer keveréke alkotta. A lépeknek minél öregebbeknek, fekete színűeknek kell lenniük, és a bennük lévő méhkenyérnek jó állapotúnak kell lennie.

A külső használatra szánt gyógyszert félkemény, sötétbarna, kellemes illatú tapasz formájában használják.

Pontos fizikai-kémiai állandóval rendelkezik, gyógyhatását megőrzi, rosszindulatú daganatokra alkalmazva egy ellentest (anticoro) folyamatot indít el, ami azon fertőzésekre hat, melyek egyes szövetek fisztulásodásánál felléphetnek és különösképpen megállítja a daganatok fejlődését, azoknak határt szab, és eltűnésükhöz is vezethet.

A külső gyógyszer alkalmazásával párhuzamosan mind a rosszindulatú daganatok, mind a kezdődő, operáció előtti állapotban lévő képződmények kezelésénél belsőleg is alkalmaztak kezelést.

A belső kezelésre szolgáló gyógyszernek, amelyet mézzel keverve használnak, semmiféle mellék-hatása vagy ellen javallata nem volt. Bizonyos hőmérsékleten tárolva, szájon át adagolják, az alkotóelemeiben lévő egyes anyagok erősítik a szervezet immunreakcióit és antihisztaminikus (a hisztamin egy értágító szövethormon), antiallergikus hatást vált ki, biokatalizátor, vitaminikus és enzimatikus hatása mellett javítja a rákos betegségek másodlagos tüneteit, mint vérszegénység, gerincvelő fejlettségének hiánya.

E gyógyszerek összetételének szinergizmusa folytán a daganatok térfogata csökken, a betegségek nem térnek vissza és metasztazisok nem fordulnak elő.A kezelés sebészeti közbelépéssel és besugárzással társítható, mert így a betegek felgyógyulása valószínűbb.